DOBAI ÉPÍTÉSZIRODA KFT

Kiállítótermünk, múzeumunk terve kettős forrásból táplálkozott. Az első és legfontosabb forrás két dokumentum, melyek Csontváry Kosztka Tivadar elképzelését rögzítik: hogyan képzeli el képeinek bemutatását. A Kiállítási csarnok terv című vázlat (1918.) (és egy levélborítékra készült vázlat) rögzítik a kiállítótér megjelenését, "A hadiárvák, rokkantak alapja javára tervezett kiállítás vázlatának részletei" című írás (Csontváry-dokumentumok I. 143.o) pedig a kiállítótér elhelyezkedését, belső elosztását és az egyes termekben a kiállítandó képek sorrendjét is rögzíti. Úgy gondoltuk, hogy az ilyenformán megfogalmazott szándék, idea nem hagyható figyelmen kívül, ha Csontváry műveinek bemutatását tervezzük. Az idea első megformálása Dobai János 1980-ban készült > Mesteriskolai felvételi pályázatában valósult meg. 2016-ban ismételten megjelent az igény, Csontváry művei kiállítóterének kialakítására, most ötletpályázat formájában.
Munkánkhoz az 1980-as tervet forrásként használtuk. A kiindulás ugyanaz, mint korábban volt: a Csontváry által rögzített időtlen idea megvalósítása. Az eltelt 36 év alatt azonban sok minden változott: az építészeti eszköztár, a kiállítási technológia, és sok egyéb körülmény is. Így az akkori tervünket újrafogalmaztuk, a mai körülményekhez illesztettük. Tisztában vagyunk természetesen azzal, hogy a Csontváry által rögzítettek, különösen a rajzokon lévő fordulatok és tárgyak direkt megjelenítése ma anakronisztikusan hat. Kerestük és úgy véljük meg is találtuk azt a fordulatot, eszközt, mely kapcsot teremt Csontváry gondolatai és a mai világ között. Az épület főhomlokzata és előtere tartalmazza azokat az elemeket, eszközöket, melyeket Csontváry vázlatában rögzített. A megjelenítés, az anakronizmus feloldásának eszköze egy olyan 1:1 léptékű modelltér (mint a Monge-féle képsík-pár), mely mindezeket makettszerűen tartalmazza. A makettszerűséget a felületek anyagtalan megjelenítésével is hangsúlyoztuk. A vízszintes előtér-lap és a jellegzetes oromzattal bíró főhomlokzat kettőssége egy "varázsdoboz" kinyitott ajtajára is emlékeztet. A "varázsdoboz" pedig maga a műveket bemutató épület, mely az oromzat mögé csatlakozik.
A (kiállító-tér, de inkább múzeum) funkcionalitásában és technikai megvalósításában is a hasonló kortárs épületek sztenderd-jeihez igazodik. Hiánytalanul és pontosan befogadja a Csontváry által leírt térsor együttesét és kiegészíti úgy, hogy helyet biztosítson az ideiglenes kiállításoknak, és a lappangó műveknek is. A teremsor egy zárt gyűrűt alkot, ezzel megfelelő flexibilitást is biztosít. A gyűrű belsejében van a Baalbek terem, mely a Csontváry által összegző főműnek gondolt Baalbek (1906) képnek ad helyet. A többihez képest is kiemelt helyzetű, a nagy képet egyedüliként tartalmazó helyiség álperspektívikus formálásával a festmény drámai hatását, mely méretéből, lángoló színeiből és erőteljes kompozíciójából ered, tovább fokozza. A gyűrű belsejében kapott helyet a földszint és az emelet közötti díszlépcső galériás tere. A földszinten az előcsarnokhoz kapcsolódva a kortárs múzeumi szolgáltatások találhatók. Ezen kívül a megfelelő technikai hátterek (személyzet, raktárak és műhelyek, gépészeti terek) is itt találhatók. Az épület elhelyezése, helyszíne is összefügg Csontváry munkásságával. Az épület helye a Városligetben, a lebontott Iparcsarnok (később PeCsa) helye, ahol a festő két nagy gyűjteményes kiállítását rendezték meg 1905-ban és 1908-ben.

> Varázsdoboz a Napút festőjének, műszaki leírás.

2016. Országos ötletpályázat III. díj. Tervezők: Dobai János DLA, Vasáros Zsolt DLA Narmer Építészeti Stúdió Bt., Nagy Gábor Narmer Építészeti Stúdió Bt.

> A pélyézat eredményhíredtése az Építészfórumon // > Gondolatok a Csontváry-Múzeum ötletpályázata kapcsán, Ferkai András cikke a Jelenkor 2016.9. számában (részlet). // > Gondolatok a Csontváry-Múzeum ötletpályázata kapcsán, Ferkai András cikke a Jelenkor 2016.9. számában (teljes cikk).